00

Én,

Brenda Howard

Egy kiskorúaknak fenntartott nevelőintézetben kellett felnőnöm, 17 évig.

Egy ember miatt...

Valaki miatt akit nem is ismertem, de azt tudom, hogy igazságtalanul cselekedett.

Tönkre tette az életem.

És bárcsak tudtam volna már az elejétől, hogy ki volt az, hogy bosszút állhassak rajta.

Aztán jött egy fiú...

Sokszor meglátogatta a húgát. 

És a végére...

engem is.

Ő segített nekem elszöknöm, mert tudta, hogy nem vagyok idevaló. 

Öt évvel volt idősebb nálam. 

Hamarosan az emberek pletykálni kezdtek rólam. Fényképeket készítettek amiket aztán feltettek az internetre. 

Egy csődtömeg voltam.

De ott volt nekem ő.

Aki mindentől megvédett. 

Szerettem őt és ő is szeretett engem.

Megannyi emlék.

Kiderítettük, hogy ki is volt az az ember aki bezáratott engem az intézetbe és, hogy kik a szüleim. Nem kellett volna.

Talán csak annyiban kellett volna hagynom. 

Meg kellet volna elégednem csak vele.

Az emberrel aki szeretett.

Akihez fogható nincs más. 

Akivel annyi mindenen keresztülmentem már az intézetben is, megannyi szökés próbálkozással.

Néha a legrosszabbat hozta ki belőlem, de volt mikor a legjobbat.

Aztán megtudtam, hogy ki ő valójában.

De megbocsájtottam neki.

Nem számított.

És a szeretett férfi.

Aki még a csillagokat is lehozta volna értem.

Megölt engem.

Én, 

Brenda Howard.

Halott vagyok.

De kezdjük inkább az legelejétől...